Tisztelet az elődöknek
NyomtatáshozA 100. Magyar Ügetőderby napján kötelességünk megemlékezni elődeinkről, tisztelegnünk kell emlékük előtt, elsősorban azokról a személyekről, akik a tenyésztésben alkottak maradandót. Azokról, akiknek az áldozatos munkája nélkül nem ünnepelhetnénk az ügetősport nagy napját.
A magyar ügetőtenyésztés és a versenyzés történetét Vecseklőy József dr. „A magyar ügető” című művében rendkívül alaposan és pontosan feldolgozta - gyakorlatilag az első 100 évet - a hat kötet kiadása 1981 és 1991 között történt.
A nagyon fontos forrásmű utolsó kötetének kiadása óta azonban közel 25 év telt el, így sok név kimaradt belőle, akik megemlítése nélkül a hazai ügetőtenyésztés története hiányos lenne.
A II. világháborút néhány év múlva követő államosítás után az ügetőtenyésztés három állami ménesgazdaságban folyt. Ezek a következők voltak Pusztaberény, Rádiháza és Somogysárd. A három ménes önállósága 1962-ben megszünt és közeli állami gazdaságokhoz csatolták, a pusztaberényi anyagot pedig teljes egészében Mezőhegyesre helyezték. Ezzel lezárult annak a ménesnek a története, mely a legeredményesebb volt a kezedetektől. A nehéz ötvenes években a közel egy évtizedig tartó munka során mindhárom ménes komoly eredményeket ért el, nagy szakmai tudással és áldozatos munkával konszolidálták a tenyészanyagot miközben kellő létszámú anyagot küldtek a versenypályára kipróbálásra.
A régi iskola képviselői és fiatal szakemberek vitték a szakmai munkát. A tevékenységüket a legnagyobb alázat, a ló tisztelete, a szakmai szempontok előtérbe helyezése jellemezte. Pusztaberényt Horváth Tamás irányította. Somogysárdot az alapítástól Szollár István, őt követte Antunovics Dániel, majd 1962-ben Rádoki József. Rádiházát az alapításától a korábbi sikeres tenyésztő Szegedy Antal irányította, akit kitelepítettek. A ménes élére 1953-ban került Török László. A Mezőhegyesre áthelyezett ügető állomány irányítását 1962-től Gergely Imre látta el. Mezőhegyes kapcsán meg kell emlékezni az állami gazdaság, majd a kombinát vezérigazgató-helyetteséről Papp Tibor dr.-ról, akinek a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek elejéig meghatározó szerepe volt a modern pedigréjű apamének és Reprise mélyhűtött spermája beszerzésében.
Ezekben az időkben a lótenyésztést sokszor gyanakvóan kezelték a különböző szintű vezetők, sok esetben a helyi hatalmasságokkal egyszerű kérdések ügyében is komoly csatározásokat kellett vívni. Az akkori szakmai vezetők és az ügetőtenyésztés minden dolgozója nagy tiszteletet érdemelnek azért, mert a sok értelmetlen harc sem szegte kedvüket és a szakmai téren a lehetőségeikhez képest a maximumot nyújtották. Munkájuknak köszönhető, hogy az ínséges időkben is igyekeztek a legtöbbet kihozni a rájuk bízott állományból, a szakmai szempontokat a lehető legjobban érvényesíteni. Kiemelt figyelmet fordítottak a tenyésztői munkára, a kancacsaládokat óvták, fejlesztették. A három ménes mindig igyekezett együttműködni lehetőleg úgy, hogy az mindenki számára előnyös legyen. Gyakorlatilag az ötvenes, hatvanas években csak nagyon kevés importra volt lehetőség, de a jól felkészült szakemberek mindig képben voltak a nemzetközi folyamatok vonatkozásában. Amikor lehetőség nyílt rá, akkor igyekeztek a lehető legjobb tenyészanyagot beszerezni.
A hazai ügetőtenyésztésre az egyik legnagyobb hatást gyakorló mént Talent Scout-ot egy 1956-os menekült segítségével sikerült behozni az Egyesült Államokból. Lukács Mihály valóban egy nagyszerű ménhez segítette hozzá hazánkat, származása fantasztikus volt, anyja teljes testvére volt Scott Frostnak az 1955. évi Hambletonian nyerőjének. Talent Scout 1970-től 1977-ig fedezett Mezőhegyesen és Somogysárdon, sajnálatos módon korai kimúlása miatt Rádiházán nem tudott fedezni.
Az ügetőtenyésztés a hetvenes években kettő komoly tenyészanyag importot bonyolított le. Az elsőre 1973-ban került sor, ezt az előző évben megújult Magyar Lóverseny Vállalat (a Magyar Lóverseny Vállalat 1972 óta 6 taggazdaság közös vállalataként működött) intézte. A lovak megvásárlására 1973 őszén Fehér Dezső dr. a vállalat igazgatója utazott az Egyesült Államokba, ahol sok nehézség árán sikerült egy jó anyagot vásárolni, közöttük két fedezőménnel, anyakancákkal.
A következő importra 1978-ban került sor, a lovak kiválasztására Török László utazott Amerikába. Ez a vásárlás sem volt zökkenőmentes, mint arról Török László visszaemlékezéseiben olvashattunk. A bonyodalmak ellenére az import kiemelkedő eredményű lovakat produkált a későbbiekben. A mai Turfban Hesp József cikkében olvasható, hogy az akkor kétévesként behozott Trotting Flame egyetlen lányával Lady Flame-mel egy virágzó családot alapított. Török László zseniális vásárlása volt ez a kanca, mivel a család Amerikában is az egyik legjobbak közé tartozik. Meg kell említeni, hogy megvásárolta Star Flower-t is, aki anyja Trotting Flame-nek, belőle azonban csak egy méncsikó született Magyarországon és a kanca később kimúlt.
A nyolcvanas években viszont a legtöbb ménes saját maga szerezte be Nyugat-Európából a fedezőméneket, ezekben az években már könnyen lehetett Amerikából behozott komoly származású ménekhez hozzájutni. Minden ilyen mén pedigréjével szemben alapelvárás volt, hogy apja a legjobb örökítők közé tartozzon, anyja pedig jó kancacsaládból származzon.
A Magyar Ügető Méneskönyv vezetője Laky Ferenc volt, aki nagy felkészültséggel végezte a nyilvántartások vezetését, de ezen túl a tenyésztési kérdésekben komoly és elismert pedigrisztikai tudásával is segítette a tenyésztőket. Őt Fehér Erika dr. követte, aki 1987-ig töltötte be a pozíciót, majd őt Zalai Krisztina váltotta.
A Babócsai Határőr MgTSz első évjárata 1973-ban született, a szövetkezet és a tenyésztői munka irányítója Laufer Imre volt, aki kitünő tenyésztői érzékkel fejlesztette a ménes kancaanyagát, a nagy ménesekből igyekezett olyan kancákat megszerezni, amelyek esetleg gyengébb teljesítményűek voltak, de bevált jó kancacsaládokból származtak. A tenyésztésre komoly hatást gyakorló fiatal méneket is vásárolt Nyugat-Európából. A tenyésztési elve a későbbiekben egyértelműen beigazolódott, az általa fejlesztett kancacsaládok napjainkban is kiemelkedő teljesítményű lovakat adnak.
A Pusztaföldvári MgTsz 1973-ban kezdte a tenyésztést, a munkát Bertha János irányította, 10 év után felhagytak a tevékenységgel, a ménesben 1983-ban született az utolsó évjárat.
Az Orosházi Új Élet MgTSz a nyolcvanas évek elejétől kezdett bele az ügetőtenyésztésbe, ennek során a telivértenyésztésben szerzett tapasztalatra is támaszkodtak, jó származású kancákat igyekeztek megszerezni, a felszámolt pusztaföldvári anyag jelentős része is Orosházára került. A ménes nagy figyelmet fordított potenciális apamének külföldről történő beszerzésére. A ménes rövid időn belül komoly eredményeket tudott felmutatni, a tenyésztői munkát Nagy László irányította, segítője Puskás József volt.
Meg kell emlékezni Csapó György dr.-ról is, aki több évtizeden keresztül egészen az államosításig tenyésztett ügetőt, majd ezt követően az Állattenyésztési Kutatóintézetben dolgozott, értékes cikkeivel, személyes tanácsaival nagyban segítette a gyakorlati tenyésztők munkáját.
Az 1990-es rendszerváltozás egy viszonylag konszolidált tenyészanyagot talált, mely, a kiváló szakemberek több évtizedes önfeláldozó munkájának eredménye volt. A szakma szabályait mindenkor betartva a lehetőségekhez mérten a legjobb döntéseket hozva és folyamatosan fejlesztve, építkezve alkottak ezek a nagyszerű emberek.
Arról, hogy 1990 után mi történt a nehéz időkben megőrzött, fejlesztett tenyészanyaggal, a ménesekkel itt nem esik szó. Az már egy másik történet.
