Az ügetőtenyésztés néhány szempontja

NyomtatáshozNyomtatáshoz

Néhány sorban bemutatom a tenyésztés legfontosabb szempontjait, az alapszámok ismerete megkönnyítheti a tenyésztő döntéseit.Az ügető fajta hazánkban amerikai ügetőnek tekinthető, mivel a létező négy ügető fajta közül ez a legelterjedtebb és legeredményesebb és így Európában is a legnagyobb hatású.  A fajta elsődleges és legfontosabb hasznosítása a lóversenypályán történik, ez döntően meghatározza a felnevelés és előkészítés feladatait. Tekintettel arra, hogy a kétéves lovak már versenyben futhatnak az elmúlt évszázadokban úgy alakították, hogy nagy fejlődési eréllyel rendelkezik és ennek megfelelően korán érő. Ez azt követeli, hogy minden egyed folyamatosan maximális ellátásban részesüljön, a körülményeket úgy kell megteremteni, hogy az állomány biológiai igényei teljes mértékben ki legyenek elégítve, komoly teljesítményre csak akkor képesek, ha fejlődésük töretlen és intenzív volt. Az igényeket úgy lehet a legmegfelelőbben kielégíteni, ha a természeteshez nagyon közeli viszonyok között tartják a tenyészállományt. Ez jó legelőt (anyakancánként 1,5-2 ha) és jó minőségű takarmány biztosítását jelenti, a legelő általában biztosítja a kellő mozgást is, a téli időszakban is kell megfelelő méretű lehetőleg sármentes kifutót biztosítani. A nyári takarmányozásnak a legelőre és jó minőségű fűszénára kell alapozódnia, az anyakancák esetében az abrak ebben az időszakban minimálisra csökkenthető, míg télen a kancák abrakadagja a kondiciótól függően 5-6 kg körül van. Az elhelyezéssel szemben alapkövetelmény az, hogy száraz, huzatmentes lehetőleg jó mély almú és tiszta levegőjű helyet kell biztosítani.A kanca teje a csikó táplálóanyag-igényét 1-1½ hónapos koráig képes biztosítani. A szopós csikónak lehetőséget kell biztosítani, hogy folyamatosan férhessen hozzá az abrakhoz (zab, kiegészítők, táp, tejpor, stb.) és abból korlátlanul (ad libitum) ehessen, ahogy növekszik úgy képes egyre nagyobb mennyiséget megenni. A választás után is megfelelő mennyiségű abrakot kell etetni szintén ad libitum, ez a mennyiség általában 6 kg vagy azt meghaladó. Kiemelten kell a takarmányozásra figyelni az őszi és a tavaszi szőrváltás időszakában.  A nemzetközi és hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak a nagyon jól felnevelt és tartott lovak képesek csúcsteljesítményre, a fejlődésnek töretlennek és intenzívnek kell lennie. A fajtában genetikailag adott, hogy éves korban ősszel közel olyan marmagasságú legyen, mint egy kifejlett egyed, ekkor azonban a testsúly még kb. csak 85 %-a a kifejlettkorinak. A fajta általában teljes fejlettségét a kétéves kor végén éri el, fejlődésüket a tréning komolyan elősegíti. A tenyésztés széleskörben értelmezett költségei kettő részből tevődnek össze. Az első részt a tenyésztés alapköltségei képezik, mint a fedeztetési díj és az ehhez kapcsolódó egyéb szaporodásbilógiai és különféle regisztrációs díjak (származás ellenőrzés, lóútlevél, stb). A második részbe tartoznak a tartási költségek, melyek az anyakanca tartási költségéből és a csikó yearling korig (a születési évet követő őszig) történő felnevelésének összegéből tevődnek össze, ezekbe a költségekbe a takarmányozáson túl beleértendők a különböző takarmánykiegészítők, vitaminok, speciális eszközök beszerzésének ára is és minden olyan költség, mely a tenyésztéssel kapcsolatos. Járulékos költségként jelentkeznek a különböző szállítási, kovács és állategészségügyi kiadások melyek a tervezett és kötelező kezelések díjai (vérvizsgálat, féregtelenítés, vakcinázások, stb.), illetve az előre nem látható különböző eseti beavatkozások ára (szülészeti, sebészeti, stb.).  Közismert a tény: ahhoz, hogy a tenyésztés folyamatosan elő tudja állítani a versenyzéshez szükséges utánpótlás mennyiséget és minőséget, évekkel korábbi döntésekre és tőkelekötésre van szükség. A párosítástól számítva négy év telik el addig, amíg az eredeti elgondolásból bemutatott versenyló lehet.A más agrárágazatok és állattenyésztési ágazatok termékeit nagy mennyiségben azonos minőséggel és alacsony költséggel állítják elő, ez azt jelenti, hogy  a populáció a lényeges, az egyedeknek szinte elhanyagolható a jelentőségük. Általában a jó átlag az elérendő cél és nem a kiemelkedő egyedek, mivel az átlag a leggazdaságosabb, a befektetések megtérülése általában tisztes haszon mellett, de szerény keretek között mozog. A lótenyésztésben ezzel szemben az egyedek a meghatározók, az állomány igényeit folyamatosan a legmagasabb szinten kell kielégíteni, mivel csak így remélhető a kiemelkedő képességű egyedek előállítása, melyeket adott esetben a költségek sokszorosáért lehetséges értékesíteni, a haszon ilyen esetekben óriási lehet, de szinte törvényszerű, hogy ezt visszaforgatják az ágazatba. Kótun Károly